106
MÛANYAG- ÉS GUMIIPARI ÉVKÖNYV 2015
Mostanában nem múlik el nap anélkül, hogy ne
esne szó a szakképzés problémáiról, a bajokat
gyógyírként orvosolni remélt duális képzésről
és annak hazai megvalósításáról, valamint a
szakmunkásképzést illetően az ezt előkészítő
szakképzési rendszer - újabb - átalakításáról.
A napjainkban újdonságnak tűnő, az államilag
elismert szakmák művelésére felkészítő duá-
lis rendszerű szakmai képzési metodika, nem
új keletű „találmány”, hanem az a középkorig
visszanyúló hagyományok alapján formálódott
és vált napjainkra – egyes országokban köztük
pl. Németországban, Ausztriában - jól működő,
intézményesült rendszerré.
A duális képzés alapját a középkori céhek és ipa-
ros testületek által szervezett képzési rendszer –
az inasévektől a mesterképzésig - képezi. Ennek
első iskoláik az egyházi és az ipari vasárnapi is-
kolák voltak, később ezekből fejlődött ki a XIX.
sz. végén a szakiskolák rendszere, majd ezt kö-
vetően, tovább tagozódott szakmák szerint to-
vábbképző iskola. Az általános tankötelezettség
bevezetése után kialakuló népiskolai hálózattal
párhuzamosan fejlődött ki az államilag elismert
szakmákra felkészítő duális képzés rendszere,
valamint az általános és szakmai képzés közép-
fokú, felsőfokú struktúrája.
Duális képzés alatt olyan képzési formát értünk,
melynek keretében az elméleti képzés
szakiskolákban, a gyakorlati képzés pedig kor-
szerű üzemekben, vállalatoknál történik. Az
üzem és az iskola kiegészíti egymást, az isko-
lákban az általános műveltség és a szakelméleti
ismereteket közvetítő tárgyak oktatása folyik, a
gyakorlatot adó üzemi képzésben pedig a szak-
mai képességek fejlesztésén van a hangsúly. Az
iskola és az üzem célja egy jól képzett, korszerű
ismeretetekkel felvértezett szakember gárda ki-
bocsátása, valamint az általános és szakmai mű-
veltség helyes arányának kialakítása az ennek a
követelménynekmegfelelően felépített ismeret-
anyag elsajátításával.
Miközben szakmai és civil fórumokon konzul-
tációk, különböző hevességű viták zajlanak az
oktatási rendszer már-már folytonossá váló át-
alakításról, az egészségtelenül hosszúra nyúlt
útkeresés alatt, az érvek és ellenérvek pergő-
tűzében a gumiipar régóta megoldást keres az
egyre súlyosbodó szakmunkáshiány megszűnte-
tésére, a jól képzett szakember utánpótlás biz-
tosítására.
Az iparág nagyobb vállalatai, elsősorban a mul-
tinacionális vállalatok leányvállalatai közül
több, megpróbálja saját magának kinevelni az
utánpótlást, a kisebbek azonban saját oktatásra
nem tudnak berendezkedni.
A magyarországi műszaki gumitermék-gyártók
jelentős részarányát, köztük a hazai kis és kö-
zepes vállatok jelentős súlyát reprezentáló Ma-
gyar Gumiipari Szövetség, megkülönböztetett
figyelemmel kíséri mind a szakmunkásképzés
átalakulását, mind a szakiskolai és felsőfokú
duális szakképzésre irányuló törekvést.
Anélkül, hogy versenyezni kívánnánk más szak-
mákkal a hányatottság megítélésében, meg kell
állapítanunk, hogy miközben egyik oldalról
büszkén nyugtázzuk a gumiipar jelentős térhódí-
tását hazánkban, a vezető külföldi gumigyártók
jelenlétét, a gumiipari szakmunkás képzés kér-
dése margón kívülre került.
Tekintsük át, az elmúlt közel másfél évtizedes
állandó változtatás mit is „termelt” a gumiipari
szakmunkások képzésében:
• 1989-ig a korábbi szakmunkás képzés mű-
A gumiipari szakmunkásképzésrôl,
duális szakképzésrôl
Megalakult a MAGUSZ Szakképzési Szekciója
