70
MŰANYAG- ÉS GUMIIPARI ÉVKÖNYV 2014
ók esetében a gyógyszervegyület gyors kioldódá-
sát több tényező lehetővé teheti. Egyrészt előnyös
a nagy fajlagos felületű készítmények előállítá-
sa (1. ábra) szuperkritikus szén-dioxiddal segített
ömledékextrúzióval.Másrészt a kristályos hatóanyag
az extrúzió során feloldható a polimerömledékben,
így megszűnik az oldódást hátráltató kristályrács.
Mindemellett a polimerek egy része szolubilizálni
tudja a hatóanyagot, s ezáltal javítja annak oldható-
ságát, ami további előnyt jelent a Noyes–Whitney-
egyenletnek [12] megfelelően.
Munkánkban azt vizsgáltuk, hogy szuperkritikus
szén-dioxiddal segített ömledékextrúziós feldolgo-
zás (1. táblázat) során az Eudragit E mátrix milyen
mértékben képes beoldani a spironolakton modell-
hatóanyag kristályait. E célból az őrölt extrudátumok
és a kiindulási anyagok por-röntgendiffrakciós gör-
béit vettük fel, korábban leírt módszer szerint [11].
Míg a kiindulási hatóanyag jellegzetes diffrakciót
mutatott (2. ábra), a szilárd diszperziókat vizsgálva
alig vagy nem detektáltunk diffrakciós csúcsokat. Ez
arra utal, hogy az extrúzió során az amorfizáció szin-
te teljes mértékben végbement.
In vitro
kioldódási tesztekkel mértük, hogy a mik-
rokristályos spironolakton igen lassú vizes oldódá-
sához (3. ábra) képest milyen mértékű a kioldódás
gyorsulása az előállított szilárd diszperziók esetében.
Az S_110/6/250/3 minta (1. táblázat) őrleményéből
kiindulva óriási növekményt tapasztaltunk a kioldó-
dás sebességében. A hatóanyag-tartalom 91%-a már
az első 5 percen kioldódott, míg a további 9% csak
lassabban. Ennek ellenére közel teljes kioldódást ér-
tünk el 30 percen belül.
Még gyorsabb volt a kioldódás az S_130/1/250/6
készítményből. Azt találtuk, hogy a részecskemé-
ret nagyban befolyásolhatja a felszabadulás kine-
tikáját. Amikor ugyanis a finomra őrölt (0,2 mm
< dp < 0,5 mm) habokat teszteltük, 5 perc alatt
több, mint 90%-a oldódott ki a hatóanyagnak.
Ha viszont egyetlen darab, nem őrölt habból in-
dultunk ki, akkor 45 percig is el tudtuk nyújtani a
kioldódást. A felszabadulás ilyen módon történő
szabályozása megakadályozhatja, hogy egy azon-
nal oldódó készítményekből kioldódó gyenge vi-
zes oldhatóságú hatóanyag kicsapódjon a hirtelen
létrejövő lokális túltelítődés hatására.
2. ábra: A készítmények kristályosságát jellemző
por-röntgendiffrakciós görbék
(a) S_130/1/250/6, (b) S_130/10/250/6, (c) S_130/10/250/3,
(d) S_130/10/150/3, (e) S_110/1/250/6, (f) S_110/6/250/6,
(g) S_110/6/250/3, (h) S_110/10/150/3, (i) mikrokristályos
spironolakton
Elmondható tehát, hogy a szuperkritikus szén-di-
oxiddal segített ömledékextrúzió több szempont-
ból is előnyös módszer rosszul oldódó hatóanya-
gok, pl. a spironolakton kioldódásának javításá-
ra. A habosításnak köszönhetően megnő az őrölt
extrudátumok fajlagos felülete, így azok intenzí-
vebben érintkeznek a kioldóközeggel. A kristályos
hatóanyag amorfizálásának, ill. molekuláris elosz-
latásának köszönhetően pedig a vegyület felsza-
baduló szemcséi pillanatszerűen képesek oldódni.
Hatóanyag-degradáció mérséklése
Hőérzékeny hatóanyagok feldolgozásakor már a
hőmérséklet kismértékű csökkentése is jelentős
tisztaságjavulást eredményezhet. Emiatt tanulmá-
nyoztuk, hogy a szuperkritikus szén-dioxid lágyí-
tóként történő alkalmazásával milyen mértékben
szorítható vissza egy hőérzékeny hatóanyag deg-
radációja. Vizsgálatainkat a spironolakton modell-
hatóanyag 1. táblázatban ismertetett készítménye-
in végeztük. A hatóanyag-degradáció méréséhez a
